Ez a könyv olyan emberekhez szól, akik – bármilyen okból –
„istentávolban” élnek. Lehetnek emberek, akiknek maga az „Isten” szó is
üres, tartalmatlan lett. Lehetnek keresők, akik keservesen szenvednek,
mert nem találnak utat ahhoz, akiben a beteljesedést sejtik. Végül
lehetnek keresztények is, akik egy rettenetes pillanatban felfedezték,
hogy Isten nem áll többé létük középpontjában, hogy életük felszínessé,
igazi mélység nélkülivé, egzisztenciálisan „istentelenné” vált. Bár
bölcseleti mű, nem tételez föl semmiféle filozófiai szakképzettséget.
Csak a „nyugtalan szívet”. Csak saját elégtelenségünk és az
egzisztenciális útjavesztettség megtapasztalását. Viszont őrizkedjenek
ettől a könyvtől azok az emberek, akik elégedettek önmagukkal. Nem nekik
íródott.
A könyv Krisztus felé vezető tíz utat dolgoz fel és imádkozik át.
Tízszer egymásután tapasztaljuk meg emberi fáradozásunk csődjét. Közben a
végtelenbe nő előttünk Jézus alakja. Megrendülve állunk előtte. A
keresztény élet Jézus Krisztus személyi valóságából épül fel. Ezért a
keresztény embernek állandó, mindennapi kapcsolatban kellene lennie az
evangélium Jézusával. Ha ezt megteszi, akkor saját maga is még más,
egyéni utakat talál hozzá. Ezek lesznek számára a leghatásosabbak.
Jézusban Isten mint kedvesség és kellem mutatkozott meg. Halk
érintésünkre feltárul Krisztus alakja az evangéliumban. Miközben
szeretetteljes kapcsolatban találkozunk vele, magát Istent érintjük meg.
A könyvben tárgyalt, Krisztushoz vezető tíz út:
A szeretet
Az alázat
A beszéd
Az irgalom
Az idegenség
A megbánás
A hit
A remény
A kísértés
A hallgatás