Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Helen Keller: Életem története és Anne Mansfield Sullivan levelei Mrs. Sophia C. Hopkinsnak
Helen Keller (1880–1968) vak és süketnéma. Anne Sullivan (1866–1936)
Keller tanárja.
Keller hosszú életét fáradhatatlan tevékenység jellemezte, főképpen
sorstársai, a fogyatékosok — elsősorban a vakok — érdekében. „Élni
roppant izgalmas, különösen ha másokért élünk” — volt a jelszava.
Legkedvesebb könyvének a Bibliát vallotta. Hogy ez nem puszta szó, azt
mutatja az írásaiban felmerülő sok-sok bibliai idézet és reminiszcencia.
Irodalmi jártassága bámulatos. Rengeteget idéz. Törhetetlen
optimizmusának (a Függelék szép bizonyság erre) alapja egyfelől
természettől adott élénk, jó kedélye, másrészt világnézete volt. Egy
szereplése után megkérdezték: boldog-e. „Igen — felelte — mert bízom a jó
Istenben.” Fiatalkori naplójában ezt a gyönyörű programot szabta maga
elé: „Úgy találom, négy dolgot kell megtanulnom itteni iskolai életemben
és egyáltalán az életben: világos gondolkodást sietség vagy zavar nélkül,
őszinte szeretetet mindenki iránt, a legmagasabb indítékokból fakadó
cselekvést mindenben, és rendületlen bizalmat a jó Istenben.” És öreg
fejjel le tudta írni: „Köszönöm Istennek fogyatékosságomat, mert általa
találtam meg magamat, munkámat és Istenemet.” Máskor pedig: „Hiszek a
lélek halhatatlanságában, mert halhatatlan vágyakat hordozok magamban…
Hiszem, hogy az életet azért kaptuk, hogy növekedjünk a szeretetben, és
hiszem, hogy Isten bennem van, ahogy a nap a fényben és az illat a
virágban; ő a Fény az én sötétségemben, a Hang az én csendemben …”
A kötet első része Keller Önéletrajza.
Helen Keller élete elválaszthatatlan Anne Sullivantől, akit
Washington püspök „minden idők egyik legnagyobb tanítójának” nevezett. A
kötet második része azokat a leveleket tartalmazza, amelyeket Anne anyai
barátnőjének, Sophia C. Hopkinsnak írt Helén nevelésének első, döntő
éveiben, tehát az Önéletrajz idejével párhuzamosan, megtoldva egy-két
jelentéssel, amelyet a Vakok Perkins Intézetének készített munkájáról.
Gyakran fölvetették a kérdést, minek köszönhető Helen Keller
bámulatos életpályája: veleszületett tehetségeinek-e vagy Anne nevelői
módszerének és egyéniségének? Bizonyára mind a két tényező egyaránt
fontos. Nem minden fogyatékosból válik Helen Keller; de hogy azzá
válhasson, ahhoz egy másik Anne Sullivan is kellene. Anne színes,
öntudatos, határozott, eleven személyisége, szerető közeledése
kitörölhetetlen benyomást tett Helénre. De ő maga is erős, független,
nagyarányú személyiség volt, és mihelyt kiszabadult fogyatékosságai
béklyóiból, ez azonnal megmutatkozott.