Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Farkasfalvy Dénes: Testté vált szó. Evangélium Szent János szerint. Fordítás, jegyzetek és magyarázat. Harmadik rész
A szentírástudomány művelésének mai helyzetében a János-evangélium
magyarázata rendkívül gyümölcsöző kiindulópontként szolgálhat egy olyan
szemlélet átadására, amely ismerni és elismerni akarja a bibliakritikát,
de nem torpan meg a kritikai ítéletek bizonytalansága vagy a történeti
rekonstrukciók tökéletlensége miatt. Helyette a hit segítségével
felismeri azt a teológiai távlatot és célt, amely az evangéliumok
szerzőit írásra indította. Így a hívő lélek készségével tudja hallgatni a
Krisztusról szóló apostoli hagyományt, elismerve a formák és
kifejezésmódok esendő emberi voltát, de egyben felismerve a Lélek ihlető
tevékenységét, az evangéliumok sugalló forrását.
A kommentár formája: a szöveg magyar fordítása, a jegyzetek és a
magyarázat, mely gyakorlatilag minden szakasz háromszoros tárgyalását
jelenti.
A mű célja „szolgálat” a szó minden értelmében — a keresztény egység
szempontjából is — abban a reményben, hogy az olvasót a János-evangélium
sok-sok rejtett kincsével megismerteti, további elmélkedésre, a testté
vált Szó imádságos keresésére ösztönzi, és így a Vele való találkozás
útjára segíti.
A három köteten megnyilvánuló nézetek ebben a harmadik kötetben
igazolást nyertek. Ezek:
1) A szeretett tanítvány azonos Szent János apostollal, Zebedeus
fiával, aki egyben az evangélium szerzője, a szerzőség tágabb, de az
ókorban jól ismert tekintélyi értelemben.
2) Az evangélium a szinoptikus hagyomány feltételezésével íródott:
nemcsak a szerző ismerte a szinoptikusok anyagát, de annak ismeretét az
olvasókról is feltételezte.
3) A mű egységes, átgondolt és céltudatos alkotás, nem pedig egy
személytelen történeti folyamat – hagyományrétegek üledékes lerakódásának
– képződménye.
A háromkötetes kommentárnak ez a harmadik kötete a következő tagolásban elemzi az evangélium 13–21. fejezetét:
A szenvedés és a dicsőség könyve
1) Az utolsó vacsora (13,1–38)
a) A lábmosás (13,1–20)
b) Az áruló megjelölése (13,21–30)
c) Az új parancs (13,31–35)
2) A búcsúbeszédek (14,1–17,26)
a) Az Atyához vezető út (14,1–14)
b) A Lélek ígérete (14,15–31)
c) Hasonlat a szőlőtőről (15,1–17)
d) A világ gyűlölete (15,18–16,4a)
e) A vigasztaló Lélek bizonysága és tanítása (16,4b–15)
f) A megváltás vajúdása és az öröm születése (16,16–33)
g) Jézus főpapi imája (17,1–27)
3) A szenvedéstörténet (18,1–19,42)
a) Jézus letartóztatása (18,1–14)
b) Kihallgatás a főpap előtt; Péter tagadása (18,15–27)
c) Pilátus első kihallgatása (18,28–40)
d) Jézust vádlóival szembesíti Pilátus (19,1–7)
e) Jézus második kihallgatása Pilátus előtt: a halálos ítélet (19,8–16)
f) Jézus keresztre feszítése (19,17–24)
g) Jézus anyja és a szeretett tanítvány a keresztnél (19,25–27)
h) Jézus halála (19,28–30)
i) Jézus teste a kereszten (19,31–37)
j) Jézus temetése (19,38–42)
4) A feltámadt Jézus (20,1–31)
a) Az üres sír (20,1–10)
b) Jézus megjelenik Mária Magdolnának (20,11–18)
c) Jézus megjelenik a tizenegynek és átadja a Szentlelket (20,19–23)
d) Tamás hitvallása (20,24–29)
5) Az evangélium első záradéka (20,30–31)
Függelék és második záradék
1) Jézus ismét megjelenik (21,1–23)
a) Csodás halfogás (21,1–14)
b) Péter főpásztori küldetése (21,15–19)
c) A szeretett tanítvány sorsa (21,20–23)
2) A második záradék (21,24–25)