Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Szigeti Miklós – Baternay Ágota: Minden hiábavalóság? A Prédikátor könyvének magyarázata
A ma embere éppúgy mint az ókoré szüntelenül felveti a kérdést: Mi az értelme az élet fáradozásainak, küzdelmének? Érdemes-e a jót tenni, vagy végeredményben ugyanarra a sorsra jut a törvényszegő, aki előtt semmi sem szent, mint a becsületes, aki megállja a helyét munkájában, egyéni és társadalmi életében? Hol találhatunk szilárd pontot, amely biztos irányt mutat?
A Prédikátor kőnyve nemcsak élénk visszhangra talált kortársaiban, hanem azóta is milliók gondolkodnak el meglátásain. Ha megfontolásai ilyen időállók, feltehetően a problémák velejére mutat és lényeges szempontokat tár föl. Nem elégedett meg a felszínes válaszokkal. A mai tudósokhoz hasonlóan kíméletlen következetességgel, radikálisan vetette fel a lényegbe vágó kérdéseket. A megtalált szilárd pontok döbbenetesen viszonylagossá teszik azokat a dolgokat, amelyekért - felületes életszemléletből? tudatlanságból? közvetlen érdekből? - kortársai annyit harcoltak, s amelyek nélkül a mai tömegember sem tud élni.
A Prédikátor meggyőzően és rendületlenül hirdethette, hogy alapjában véve minden emberi fáradozás hiábavaló és szélkergetés. Kérdéseire a biztos választ Isten felségében találta. A földi hiábavalóságok láttán ma is kiálthatjuk a Prédikátorral együtt: „Hiábavalóságok hiábavalósága”, és hozzátehetjük a jézusi szót: „Mi ez az örökkévalósághoz viszonyítva?”
A mű a gazdag bevezető után a következő tagolásban adja a magyarázatot:
Cím (1,1) és Mottó (1,2)
Elmélkedés a hiábavalóságról (1,3–11)
Első rész (1,12–6,9)
1. Bevezető eszmélődés (1,12–18)
2. Eszmélődés az élvezetről (2,1–11)
3. Eszmélődés a bölcsesség és az esztelenség értelméről (2,12–17)
4. Eszmélődés az emberi fáradozás hiábavalóságáról (2,18–26)
5. Eszmélődés a fáradozásról és az időről (3,1–4,16)
a) A tettek megváltozhatatlan rendje (3,1–15)
b) Egy a sorsa mindennek (3,16–22)
c) Társadalmi rendellenességek (4,1–16)
6. Különböző tanítások és egy eszmélődés (4,17–6,9)
a) Intelem az istenfélelemről (4,17–5,6)
b) Társadalmi igazságtalanság (5,7–8)
c) Eszmélődés a vagyon hiábavalóságáról (5,9–6,9)
Második rész (6,10–11,6)
1. Az ember képtelen megismerni, hogy mi a jó (6,10–8,17)
a) Bevezető gondolatok (6,10–12)
b) Mondásgyűjtemény és tanítás (7,1–14)
c) Mondások az igazságról és a gonoszságról (7,15–24)
d) Eszmélődés az emberi nemről (7,25–29)
e) Különböző tanítások és eszmélődések (8,1–17)
2. Az ember megismerő képessége korlátolt (9,1–11,6)
a) Bevezető eszmélődések (9,1–6)
b) Tanítás az élet élvezéséről (9,7–10)
c) Tanítás az időről és a véletlenről (9,11–12)
d) A bölcsesség korlátai (9,13–10,15)
e) Vegyes mondások (10,6–11,6)
Az ifjúságról és az öregkorról (12,7–12,8)
Utószó (12,9–14)