Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Szabó Ferenc (össz.): Kortárs magyar jezsuiták I. rész
1989/90 a nagy fordulat éve volt Kelet-Közép-Európában, így
Magyarországon is. A 40 évvel korábban erőszakkal szétszórt
szerzetesrendek is újra kezdhették működésüket. Az 1909-ben megalakult
önálló magyar jezsuita rendtartomány az újrakezdéskor egyben emlékezett
nuolcvanéves fennállására. Ezenkívül a négy évtizedes
üldöztetés-szétszóratás után (ennek történetét írta meg Pálos Antal S. J.
az Anima Una-könyvek első kötetében Viharon, vészen át
címmel) újraéledő rend a világ valamennyi jezsuitájával az Ignác-évet is
ünnepli 1990/91-ben. Ez a kiadvány (és a folytatása) e jubileumi évnek is
emléket állít.
Az ebben a kötetben közölt tíz arcél nem adhat még megközelítően sem
teljes képet a XX. századi magyar rendtartományról, a kortárs jezsuiták
történetéről. De ez nem is volt célja az összeállításnak. De azt
érzékelteti, hogy a most újjáéledő rendtartomány jezsuitáinak figyelemre
méltó szerepük volt a magyar egyház és a magyar kultúra jelenkori
történetében, továbbá a jövőt is tekintetbe veszi: a Szent Ignác
rendjébe, Jézus Társaságába jelentkező fiatalok serkentést kaphatnak,
példát vehetnek a „régiekre emlékező” írásokból.
A kötet az alábbi jezsuitákról emlékezik meg:
1. Bagaméri József (1903–1973)
2. Bús Jakab (1861–1935)
3. Kaszap István (1916–1935)
4. Torma Kálmán (1914–1937)
5. Bíró Ferenc (1869–1938)
6. Bangha Béla (1880–1940)
7. Csávossy Elemér (1883–1972)
8. Kollár Ferenc (1912–1978)
9. Petruch Antal (1901–1978)
10. Őry Miklós (1909–1984)