Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Puskely Mária: Játszani jó
A mesekönyv mottója: „Játszottam az egész földkerekségen, s örömmel
voltam az emberek fiai között.” (Péld 8,31) A mesekőnyv egy Kisfiúról
szól, aki szépséges szépen, Szülőatyja képmásaként született, réges
régen, még mielőtt a hajnalcsillag fölragyogott volna. Lelke tüzes
örömmel lobogott, szelíden izzott, éltető meleget sugárzott. Ő volt az
egyszülött, a szeretett Fiú. Az időtlenség méhében szunnyadó Mindenség
simult léptei alá, ebben játszogatott Szülőatyja színe előtt. Atomokat és
galaxisokat rajzolt a Semmibe, sziporkázó csillagokkal pettyezte be a
nyújtózkodó Űrt. Más dolga sem akadt, mint szaladgálni a tejutakon,
pillangókat kergetni a megagalaxisok ösvényein. Be nem telt a játékkal
Szülőatyja és Lelke legnagyobb gyönyörűségére. Boldog, kacagó — és
kalandvágyó Gyermekként élte a Lét teljességét. Egyszer azután ráakadt
földi bolygónkra, és engedélyt kért Szülőatyjától, hogy odamehessen.
Hajmeresztő kalandokban volt része, vitte a szeretetet mindenfelé. Társa
lett egy eldobott rongybaba, melyet Édesanyjával „meggyógyítottak”, még
dobogó szívet is adtak neki. Ezzel a rongybabával játszott, kalandozott,
megmásztak együtt egy óriási, mennybe vivő, gyönyörűséges hegyet. Tervbe
vették, hogy majd kiterítik maguk elé a mennyei utak térképét, hogy
előkészítsék a legnagyobb kalandot: utazást a csúcsok fölötti
magasságokba, egészen a Kisfiú Szülőatyja házáig.
A mesekönyvet Simon Mária rajzai illusztrálják.