Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Kardos Klára (össz.): Szegénységünk kincse
A szegénység korunkban kétségtelenül „az idők jeleinek” egyike. Úgy
tűnik, három szinten mutatkozik félreérthetetlenül: 1. A tájékoztató
eszközök fejlődése folytán idáig ismeretlen gyorsasággal és mértékben
értesülünk embertársaink nyomoráról: lelkiismeretünk nyugtalanná válik,
segítő készségünk növekszik. 2. A jóléti társadalmak kezdenek ráeszmélni,
hogy az életszínvonal növekedése veszedelmekkel is jár, s próbálnak az
önkéntes lemondás ajánlásával védekezni. 3. A keresztény ember mindezeken
a kérdéseken elmélkedve egyre-másra beleütközik a hegyi beszéd egyik
sokat vitatott fogalmába: a „lelki szegénység”-be. Talán itt rejlik az a
bizonyos archimédészi pont, amelyen megvetve lábunkat megfordíthatjuk a
világot — legalábbis a magunk kicsiny világát?
Amit itt most elméletben szétválasztottunk, az a valóságban
elválaszthatatlanul összefonódik. Nem lehetünk „lélekben” szegények úgy,
hogy nem veszünk tudomást a szociális tényekről, és nem alakítjuk
meggyőződésünkhöz életstílusunkat. Kinek-kinek a saját körülményei között
kell felismernie és megvalósítania Isten akaratát ezen a téren is.
A könyv tanulmányai folytán talán sikerül közelebb kerülnünk az
evangéliumi nyelvhez, és „Isten szegényeinek” egyszerűségével, a lelki
gyermekség tiszta szemével nézni a világot.
A kötet összeállítójaként és fordítójaként Sántha Máté szerepel, ami Kardos Klára álneve volt.
A kötet tanulmányai:
Martin Achtnich: Christophorus. Aki a nagyot kereste. Gondolatok a
Kristóf-legendáról
Yves Congar: Isten a szegénységben nyilatkoztatja ki magát
Johann Baptist Metz: A lelki szegénység
René Voillaume: Az életbe épített imádság
Julius Döpfner: A szegény szolga. Papi szegénység ma
Jean Vanier: A részvét forrásvidékén
II. János Pál pápa: Beszéd Rio de Janeiro „Vidigal” nyomornegyedében
(1980. július 2.)
Paul Chetcuti: A szegények legszegényebbjeinek szolgálatában
Franz Kamphaus: Mint tapasztalatlan a szegénység dolgában