Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Hans Rotter: Krisztusi cselekvés alapja és sajátos jellege
A keresztény történelem egyik alapvető kérdése: mi a keresztény
erkölcsiség sajátossága. A keresztény életet és a keresztény hitet
tudatosan kell megvalósítani és felelősségteljesen vállalni. Ahol ez nem
történik meg, ahol meggondolás nélkül veszünk át hagyományokat, ott
mindig fennáll a veszély, hogy a történelmileg esetlegeset
végérvényesként kezeljük és a lényegeset veszni hagyjuk. Még inkább
szükséges a keresztény kinyilatkoztatás lényegét és jellegét megfontolni,
amikor a kereszténységnek más világnézeti áramlatok fenyegetésével kell
szembenéznie. Csak így lesz képes a mai világban helytállni, és sajátos
arcélét kidomborítani.
Az erkölcsteológia számára felmerül tehát a kérdés: milyen az
erkölcsösség viszonya a bibliai kinyilatkoztatás alapigazságaihoz?
Elválaszthatjuk-e a keresztény etikát a keresztény dogmatikától? Tisztán
humanizmus-e a keresztény erkölcstan? Megalapozhatjuk-e pusztán
filozófiailag, teológia nélkül? A keresztény kinyilatkoztatásra vagy más
hitfelfogás álláspontjára való hivatkozás nélkül tisztában lehetünk-e
valamiképpen is emberi mivoltunkkal és személyi méltóságunkkal? Ha igen,
akkor a keresztény hitnek talán juthat bizonyos ösztönző szerep az
erkölcsi megfontolások és magatartások terén, de nem lesz alkotó eleme az
erkölcsösségnek. Ebben az esetben az etikai kérdéseket lényegében a
keresztény vagy egyéb világnézeti állásponttól függetlenül
tanulmányozhatjuk, és meg is oldhatjuk.
Van olyan központi erkölcsi kérdés, mint pl. az élet értéke (lásd
öngyilkosság, eutanázia) vagy a bűnök bocsánata, amiről határozott hit
nélkül nem dönthetünk. Egyébként ha az erkölcsiség szempontjából
vizsgáljuk, végeredményben minden más problémánál is fölmerül az emberi
méltóságnak, az emberi élet értelmének, a történelem miértjének és az
ember végső boldogságának a kérdése. Az erkölcsösség végiggondolása így
szükségképpen elvezet a teológiai alapkérdésekhez. Természetesen nem
minden részletkérdésnél kell fölvetni a teológiai szempontokat, de
előfeltételei minden erkölcstannak és minden etikai érvelésnek.
A nem keresztényekkel folytatott párbeszéd is megkívánja, hogy
gondolkodjunk a keresztény etika sajátosságáról. Az ökumenizmus korában
is a katolikus erkölcsteológiának készen kell állnia a protestáns
teológiával való dialógusra is.
A könyv konkréten próbálja bemutatni a keresztény hit hatását az
erkölcsi kérdésekre.
A mű tartalma:
I. A hit mint az erkölcsiség alapelve (A hit és az erkölcs viszonya;
A teológia és az erkölcs területe; Az etika történelmi megalapozása; Az
etika hitbeli megalapozása és egyetemes jellege)
II. Következmények az etikai alapfogalmak értelmezése terén
(Önmegvalósítás az önátadásban; Az erkölcsös cselekedet a végső
beteljesülés jele; A világ mítosztalanítása; Isten akarata; Szándék és
lelkiismeret; Igazságosság; Vétek és megbocsátás)
III. A sajátosan keresztény jelleg a részletes erkölcstanban (Élet és
halál; Nemiség; A tulajdon)
Eredmény és kitekintés