1968. szept. 23-án költözött el Pio atya az élők sorából. Ő volt az első
stigmatizált áldozópap. 50 évig viselte a szent sebeket testén láthatóan.
Amint a középkorban szerzetalapító szent Atyja, Assziszi Szent Ferenc,
Krisztus másaként jelent meg, úgy hirdette a megfeszített Krisztust
korunknak Pio atya is.
Szent Péterhez hasonlóan ő is emberhalászatra kapott meghívást. Sok, és
feltűnően „nagy hal” került hálójába. Pio atya rendkívüli képességgel
megáldott gyóntató és lelkiatya volt. Korunk egyrészt csodaváró, igényli
a csodát, hogy az emberiség gyenge hitét megszilárdítsa, másrészt
értelmiségi rétege arra törekszik, hogy még a csoda lehetőségét is
tagadja. Pio atya naponta új probléma elé állította az embereket. Sok
rendkívüli jel és csoda történt vele kapcsolatban. Felvilágosult és
vérszegényhitű korunk elutasítja a kérő ima erejét és Isten
mindenhatóságát.
Urunk földi életének legmagasztosabb pillanatában rendelte a szeretet
szentségét, mint önzetlen önfeláldozásának, kereszthalálának
előrevételezését. Pio atyánál, mint a megfeszített Krisztus élő
képmásánál sem volt másképp. A szentmiseáldozat volt napi tevékenységének
középpontja. Minden szentmisében titokzatosan átélte Urunk szenvedését és
halálát. Amint Krisztus életáldozatának bemutatásánál egy a pap és az
áldozat, ugyanúgy Pio atya életének és tevékenységének legfőbb indítéka,
hogy Krisztussal pappá és áldozattá váljék sokakért: minden emberért.
A könyv tartalma:
San Giovanni Rotondo-ról beszélnek az egész világon
Ki volt ez az Isten-szolgája, hogy ennyien zarándokoltak hozzá az egész világról?
Úton az oltár felé
Szeretet és szenvedés!
Az isteni szeretet működése lelkében
Jézus Krisztus hasonmása
A sebekkel ékesített áldozópap szentmiséje
Különböző kegyelmi ajándékok
Mégis Pio atya mit tud mondani a mai világnak?
Boldog hazatérés
Elmélkedés nagycsütörtök éjszakáján
Pio atya imája Jézus Szent Szívéhez
Boldoggáavatásának ügye
Ima Pio atya megdicsőüléséért