Ma, amikor divatos a hagyományt felülvizsgálni, könnyen felmerülhet a
kérdés: vajon a zsoltárimádság felett nem járt-e el az idő? Tudjuk, hogy
az összes ószövetségi könyv közül a Zsoltárok Könyve az, amelyet az
Újszövetség aránylag leggyakrabban idéz. A nagy egyházatyák — Szent
Ambrus, Szent Ágoston, hogy csak a legismertebbeket idézzük — a
zsoltárokat a néppel együtt imádkozták, sőt beszédsorozatban magyarázták.
Akik a zsoltárokat imádkozni és imádkoztatni próbálták, azokban nem
egyszer vetődhetett fel a kérdés: lehet-e ez manapság termékeny módon
napi imádságunk, főképp a hívek szélesebb rétegeiben?
Ezzel szemben tény, hogy az Egyház a szentmise liturgiájának
kialakításában és a zsolozsmában továbbra is bőségesen felhasználja a
zsoltárokat. Tény az is, hogy az utolsó évtizedekben sikeres, költői és
imádságos ihletű zsoltárfordítások láttok napvilágot különböző
világnyelveken. És akik ezeket forgatták, nem egyszer megtapasztalták a
szentírási mondat igazságát: „az én igéim el nem múlnak”, azaz Isten
sugalmazott szava fölött sosem jár el az idő.
Ebben a kötetben Farkasfalvy Dénes lefordította az összes 150
zsoltárt, bevezetéssel és magyarázatokkal látta el. A kötet függeléke a
szent zsolozsma állandó részeinek bibliai énekeit tartalmazza.