Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Albino Luciani: Illusztris barátom!
Albino Luciani (I. János Pál pápa) alig egy hónapos pápasága máig egyike
azoknak a rejtélyeknek, amelyeket az élet és halál Ura Egyházának
feladott. De nem annyira azon kell szomorkodnunk, hogy Isten elvette
tőlünk, inkább örüljünk, hogy nekünk adta.
1971-ben, még mint velencei pátriárka néhány „levelet” írt múltbeli
jeles személyiségekhez egy velencei napilapba. Erre fölfigyelt a padovai
„Szent Antal Hírnöke” c. elterjedt folyóirat szerkesztősége, és
megkérték: küldjön nekik rendszeresen ilyen leveleket. Először szabódott,
de hamarosan belátta: „Amikor a Szent Márk templomban prédikálok, száz,
százötven vagy legföljebb kétszáz hívő hallgat; fele turista, aki nem tud
olaszul, másik fele tündéri, de már meggyőződötten hívő anyóka. A
Messaggero di S. Antonio igazgatója azt mondta nekem: szorozza meg a
hallgatóit ezerrel, és írjon a mi részünkre. Meggyőzött.” Luciani
pátriárka levelei az 1971 májusi számmal kezdődtek, és 1974 végéig
tartottak.
A könyv hosszú fejezetet szentel Albino Luciani bemutatásának, majd
az „illusztris” embereknek címzett leveleket tartalmazza. Egy
pátriárkától amolyan körlevél-szerű leveleket várnánk, megtűzdelve
filozófiai értekezésekkel a kormányzásról, jól meggondolt
vizsgálódásokkal a pasztorális teológia terén, gondterhelt
figyelmeztetésekkel a patriarkátus problémáira vonatkozólag stb. stb.
Ehelyett a szó jó értelmében vett újságíróstílus áll előttünk: könnyed,
hihetetlenül szellemes (és egyben lelkies) próza, javíthatatlan népi
jelleggel. A szerző minden nagyképűség nélkül vizsgálgatja a mai élet
kérdéseit az egész világon, az emberek minden rétegében. Közvetlenül
részt vesz abban, amiről ír, nem mindennapi tapasztalata alapján;
egyszerű, beszélgető nyelven fejezi ki magát, kiemelve a szereplők —
magasrangú személyek, háziasszonyok, munkások, egyetemi hallgatók és
öregek — kevésbé látványos oldalait is. Kedélyesen vizsgál lelket és
testet, istenit és emberit, előítélet nélkül, szelíd pátriárkái
türelemmel. Tárgyát állandóan váratlan szellemességekkel, bájos
anekdotákkal, angolos humorral élénkíti; segíti ebben az angol irodalom
beható ismerete, valamint a néplélek közvetlen megfigyelése. Az olvasó
egyre-másra nevetésben tör ki, és örömében szívesen olvas tovább; a
szerző segítségével erőlködés nélkül mélyíti el a szóbanforgó témát,
mindenekfölött pedig a felhozott indítékok és példák meggyőzik: meg kell
szabadítani a lelket az unalomtól, az értelmetlen, öngyilkos rossztól.
A kiválasztott témák és a stílus jellege megérteti az olvasóval,
milyen időszerű ma is a kereszténység.
A levelek címzettjei:
BELLI Giuseppe Gioacchino (1791–1863)
Tájszólásban író római költő, a pápai állam hivatalnoka. Tragikus
gyerekkora és nehéz élete volt. Legnyugodtabb életszakaszában, 1830–36
között nagy termékenységgel kétezer szonettet hozott létre.
BERNARDIN, Sienai Szent (1380–1444)
Egyházdoktor, nagyszerű ferences szónok és népmisszionárius. Sok műve
maradt ránk latin és olasz nyelven.
BERNÁT, Clairvaux-i Szent (1090–1153)
Egyházdoktor, előbb szerzetes Citeaux-ban, majd 1115-ben
megalapította a clairvaux-i monostort, a ciszterciek új rend bölcsőjét.
Nagy befolyása volt kora császáraira, pápáira, földesuraira és
hűbéreseire. Mint aszketikus és misztikus író jelentősen hatott a nyugati
lelkiélet áramlataira.
BONAVENTÚRA, Szent (1221–1274)
Egyházdoktor, ferences rendfőnök, püspök és bíboros, nagy teológus, a
lyoni zsinat nagyhatású szónoka, termékeny teológiai és misztikus író.
Gondolatrendszerének középpontja a Megváltó Krisztus alakja. Kifejtésében
a csúcspontot „A lélek útja Istenhez” c. műve jelenti.
CASELLA (XIII. század)
Zeneszerző és zenész, Dante jóbarátja, akinek néhány szonettjét és
canzonéját megzenésítette, többek között az „Amor che nella mente mi
ragiona” kezdetűt a Vita nuova-ból. Talán Pistoiában született. Életéről
és haláláról keveset tudunk. Dante a Purgatórium előrészében találkozik
vele isteni Színjátéka folyamán.
CORNARO Alvise (1475–1566)
A Cinquecento Velencéjének sajátos alakja. Jó építész is volt. 91
éves korában halt meg, hála saját egészségápoló módszereinek, amelyeket
„A józan életről szóló értekezések”-ben írt le.
CSICSIKOV Pável Ivánovics
Gogoly (1809–1852) „Holt lelkek” c. regényének groteszk alakja.
DÁVID király (kb. Kr. e. 1010-től uralkodott Izraelben)
Egyéniségének részletes leírását találjuk a Bibliában (Sámuel 1. és
2. könyvében).
DICKENS Charles (1812–1870)
Világhírű angol regényíró (Twist Olivér, Copperfield Dávid, A
Pickwick-klub stb.). Realista, emberi melegségtől áthatott leírásainak
még társadalmi téren is következményei voltak (a gyermekekről szóló angol
törvények reformja).
DUPANLOUP Félix (1802–1878)
Orléans püspöke, pedagógiai művek írója. Sokoldalú munkássága fel van
sorolva a levélben.
FERENC, Szalézi Szent (1567–1622)
Egyházdoktor. Előbb jogot végzett a padovai egyetemen, majd egyházi
pályára lépett. Mint genfi püspök sokat tett a kálvinisták megtérítésére.
Nagy gondja volt a gyermekekre, betegekre és szegényekre. Két
legnevezetesebb műve a Filótea és a Theophilosz. Nagyszerű lelkivezető, a
mindenkinek (és nemcsak a szerzeteseknek!) megfelelő lelkiéletnek és
elérhető életszentségnek korát messze meghaladó mestere.
FIGARO borbély
Beaumarchais francia író (1732–1799) népszerű komédiáinak főalakja (A
szevillai borbély, Figaro házassága. Előbbit Rossini, utóbbit Mozart
zenésítette meg operának.)
GOETHE Johann Wolfgang (1749–1832)
Világhírű német költő. Főműve a Faust, hatvan éves munka gyümölcse.
Nagy volt mint esztétikus is.
GOLDONI Carlo (1707–1793)
Híres velencei vígjátékíró. Előbb ügyvéd volt, de ezt abbahagyta,
hogy teljesen a színháznak szentelhesse magát. Több mint 120 művet írt.
Megírta életrajzi emlékeit is franciául. A színház megújítója, műveiben
szerencsés egyensúlyát találjuk realizmusnak és erkölcsi tanulságnak,
elbeszélő vénának és társadalmi elemzésnek.
ISMERETLEN FESTŐ
JÉZUS
LUKACS evangélista (I. sz. Kr. u.)
A harmadik evangéliumnak és az Apostolok cselekedetei könyvének
szerzője, orvos, Szent Pál hű munka- és útitársa. Az ő tanítását örökíti
meg evangéliumában és viszontagságait másik könyvében. Neki köszönhetjük
elsősorban Jézus gyermekségének leírását. Különösen kidomborítja
irgalmasságát.
MANUZIO Aldo (1449–1515)
Nyomdász, kiadó. 1494-ben alapította meg Velencében híres
nyomdáját. Betűit maga alkotta meg („talici” vagy „aldini”), híresek
voltak nagy filológiai gonddal készített klasszikus kiadásai.
MARCONI Guglielmo (1874–1937)
Világhírű bolognai tudós, 1909-ben Nobel-díjas. Találmányait
megtaláljuk a levélben.
MÁRIA TERÉZIA (1717–1780)
Habsburg-házbeli császárnő (1740-től) Ausztriában és Magyarországon.
MARLOWE Christoph (1564–1593)
Angol író. Shakespeare nagy előfutára. Kalandor, az University Wits
intellektuális csoport tagja, erőteljes, szuggesztív lírai és drámai
művek szerzője.
MEDVE, Szent Romedius remetéé (IV. század körül)
PÁL diakónus (VIII. sz.)
Szerzetes, történetíró. Paviában nevelkedett Ratchis király
udvarában. A longobárdok bukása után Franciaországba vitték. Sokáig
működött tanítóként Nagy Károly udvarában. Sok költemény szerzője, és
megírta a longobárdok történetét.
PÉGUY Charles Pierre (1873–1914)
Francia író, költő, megtérése után lángoló katolikus. Szerkesztette a
„Cahiers de la Quinzaine” füzeteit, és nagylélegzetű vallásos verseket
írt. Az első világháborúban esett el a Villeroy melletti csatában.
PÉNELOPÉ
Homérosz Odüsszeiájának egyik alakja, Odüsszeusz felesége.
PETRARCA Francesco (1304–1374)
A Trecento nagy olasz költője. Aretóban született, kóbor életet élt
(Firenze, Provence, Vaucluse, Padova). Főműve a Canzoniere: 366 szonett
és más költemény gyűjteménye, szerelmes versek múzsájához, Laurához, a
stílus fölülmúlhatatlan eleganciájával.
PICKWICK lásd Dickens
PINOCCHIO
Collodi firenzei író (igazi nevén Carlo Lorenzini, 1826–1890)
halhatatlan elbeszélésének hőse.
TERÉZ, Avilai (1515–1582)
Gazdag és nemes spanyol család sarja. 21 éves korában kármelita lett.
Szerzeteséletének első, langyos korszaka után ő lett rendjének nagy
reformere (sarútlan kármeliták), később a férfirendé is, főleg Keresztes
Szent János segítségével. Aszketikus elveiről és misztikus
tapasztalatairól csodálatos művekben tett tanúságot: A belső várkastély,
Az alapítások könyve, levelek stb.
TERÉZ, Lisieuex-i (1873–1897)
16 évvel kármelita, 24 éves korában halott. Önéletrajzi kézirata (Egy
lélek története) korunk egyik legnagyobb hatású lelki könyve. A „kis út”
mesternője.
TWAIN Mark (1853–1910)
Igazi nevén Samuel Langhorne Clemens, amerikai író, nyomdász,
hajókormányos a Mississippin, újságíró. Remekei a humoros „Hucklebery
Finn kalandjai” és „Tom Sawyer kalandjai”.