Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
A hitből való élet. Keresztény bűnbánat és életforma
„Beteljesedett az idő és már közel van az Isten országa. Tartsatok
bünbánatot és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15) — ezekkel a
szavakkal hirdeti Jézus Krisztus a jóhirt, hogy Isten szereti az
embereket. A hit és megújulás szorosan összetartoznak: a hit magában
foglalja az állandó készenlétet arra, hogy Krisztus követésében feladjunk
minden téves felfogást, minden kapcsolatot és biztonságot, elismerjük és
megtegyük Isten akaratát, kibéküljünk Istennel és felebarátainkkal, adjuk
fel előítéleteinket és javítsuk meg emberi kapcsolatainkat. A bűnbánatnak
és megújulásnak a szelleme legyen keresztény életünk hordozója. Ez
sokféle módon történhetik, de legfőképpen Isten szavának követése, a
Szentírás olvasása és szentbeszédek meghallgatása által. Továbbá azzal,
hogy bűneinket megvalljuk, hibáinkat elkerüljük, hordozzuk saját és
felebarátaink terheit, harcolunk a szociális igazságosságért úgy, hogy
saját személyünket vetjük latba nemcsak az egyházban és társadalomban,
hanem az ima csendjében is.
Minden egyes kereszténynek, minden gyülekezetnek és az egész
egyháznak szüksége van arra, hogy állandóan megtérjen Istenhez és hitből
éljen. Ezért rendel el az egyház bűnbánati időt, és bűnbánati jeleket. A
füzet útmutatásaival és a megújult keresztény élet cselekedeteivel akarja
emlékezetünkbe idézni ezek értékét, s rámutatni arra, mik az igazi és
válódi keresztény élet ismertetőjegyei.
A füzet tartalma:
A keresztény bűnbánat és életforma
A keresztény bűnbánat rendje
A bűnbánat ideje és formái
Bűnbánat a liturgikus cselekmények keretében
Keresztény életforma (A hit; A remény; A szeretet)
Egyéni életünk (Imádkozni; Egyéni életünk kialakítása; Magatartás az
anyagi javakkal szemben)
Házasélet és család (Szülők és gyermekek; A család vallási élete)
Együttélés az egyházzal (Vasár- és ünnepnapok; A szentségek
felvételének megünneplése; Együttműködés és közös felelősség a
gyülekezetben; Az egyház felelőssége az egész világért)
A keresztény hívő a köz- és magánéletben